Kálmán Imre méltán híres operettjét már oly sokan feldolgozták, mégis megunhatatlan. Annak ellenére, hogy a bemutató (1916) óta a nézőközönség egyik kedvence, s a dalait az egész ország kívülről fújja, szinte mindig teltházzal játsszák a színházak. Legutóbb a Budapesti Operettszínház mutatta be, de ebben az évadban már a szegedi közönség is élvezheti a klasszikus darabot, mivel Nemzeti Színházunk műsorra helyezte.

A rendező, Tasnádi Csaba jó munkát végzett. Nem próbált meg olyan újításokat helyezni a pódiumra, melyek nem odaillőek, elütőek lettek volna, igyekezett inkább a darab letisztultságát helyezni a középpontba. Ez néhol már-már minimalizmusba csapott át: sajnos egy-két jelenetben, melyek egyébként megkövetelték volna a felcicomázott, boás, pávatollas hölgykoszorút, s az önfeledten mulatozó, harsány férfiakat, csupán néhány jól táncoló, csinos hölgy, s egy-egy frakkos fiatalember jelent meg. Valamivel nagyobb monumentalitást vártam, de ettől függetlenül kellemes élményt nyújtott.

A szereplők kiválasztása viszont annál sikeresebb volt. Savanyu Gergely Bóni szerepében teljesen lenyűgöző. A színész nem feltétlen az a nagyvilági, bohém, nőcsábász alkat, így Bóni is kicsit gyermetegebbé válik, de annál szerethetőbb. Ahogy kergeti a nőket, majd végzetes szerelembe esik, s nem tudja a helyzetet kezelni, fenomenális. Nagyon kellemes színfoltja ő a szereplőgárdának.

Akit még feltétlenül meg kell említeni, az Vajda Júlia, Cecília szerepében. Szépen megjelenik a kettősség, mely meghatározza a művésznő/hercegné életét. Egyik pillanatban még rangos dámaként, másikban pedig az orfeum Cilikéjeként jelenik meg. Néhol kellemes, néhol kellemetlen személyiség, de mindig tekintélyparancsoló.

Bucsi Annamária, a főszerepben, Szilviaként van jelen a pódiumon. Gyönyörű, éles, tiszta szopránja végig szépen cseng. Alkata, megjelenése és kisugárzása tökéletes az éjjeli csillag szerepének betöltésére. Szinte kifogástalan a játéka. Kellően előkelő, kellően hisztis, kellően humoros. Mindenből pont annyit ad, amennyi szükséges.

Mindez elmondható a díszletekről is. Nem túlzó, de nem is kevés. Színpompás, tündöklő, ahogy azt egy palotában, és egy orfeumban is elvárjuk. Főleg a meleg színek dominálnak, ami még idillibbé teszi a színteret.

Összességében egy kellemes, szórakoztató, könnyed kikapcsolódást ígérő előadás részesei lehetnek mindazok, akik megtekintik a Szegedi Nemzeti Színház Csárdáskirálynőjét.