Igazi színvonalas előadást láthatott az, aki a Szegedi Szabadtéri Játékok Dózsa című előadására váltott jegyet. Talán a legigényesebb azok közül, melyek eddig a színpadon helyet kaptak.

A Dózsa György életét és napjait bemutató táncos előadás azt adta, amit egy szabadtéri előadástól vár az ember: kellemes, könnyed szórakozást, igényes dalokat, szép táncokat, magas színvonalú díszletezést és minden részletre kiterjedő figyelmességet.

Az idei szabadtéris tendenciától eltérően a rendező és a munkatársai nem akartak nagyot alkotni, s ez az, ami olyan szimpatikussá teszi a darabot. Pontosan azt hozták, és azt mutatták, amihez értenek. Se többet, se kevesebbet. A rendező rendez, a táncos táncol, az énekes énekel, a dalszövegíró szöveget ír: tökéletes egyensúly, tökéletes előadás.

A főszereplő megválasztása szintén nagyon jó volt. Dózsa György alakja teljesen megfelel Novák Péternek, aki hasonlóan lázadó alkat, mint a vezér volt. Ezen felül lenyűgöző, hogy a My Fair Lady tényleges rendezése mellett és a kisebb súlyfelesleg ellenére végigtáncolta az egész darabot, és az energikus, izzasztó táncok között tökéletes tisztasággal énekelte el a nehéz, gyakran hajlításokkal teli dalokat.

A táncok egyébként a néptánc kereteit szétfeszítve, modernséggel teltek meg, ami az archaikus népiességet maivá tette, így alakítva a darabot egy igazi XXI.századi, mégis a hagyományokra támaszkodó igényességű előadássá. Mindezt alátámasztja az a fantasztikus dalarzenál, amelyet végig halhattunk. A Ghymes egykori tagja, Szarka Tamás által írt nóták szépek, meghatóak, bár kissé komorrá tették a hangulatot. Jól esett volna néha egy-egy vidámabb hangvételű, kedves nóta, amely oldja a feszültséget a nézőben.

Erre tökéletes, bár kevésnek bizonyuló fogás volt a szerelmi szál beépítése, amely Novák Péternek nagyon jól állt. Igazi hős szerelmest láthattunk meg benne, aki valószínűleg nem csak Szegedi Piroska, de a nézőtéren ülő hölgyek szívét is megdobogtatta egy kissé.

A meghívott tánckarok, és a Csík Zenekar színpadra léptetése jó választás volt. Így még színesebb és változatosabbá vált az előadás.

A rendezőnek, Zsuráfszky Zoltánnak minden elismerés kijár, ahogy azoknak a szereplőknek is, akik tisztességgel végig táncolták és énekelték az estét.

Reméljük, hogy láthatjuk még ezt a darabot kőszínházi keretek között is.

Vali